Qatch, új sporttevékenység vagy egy minőségi, alternatív edzésmódszer a kézilabdázásban?

„... Ez a sporttevékenység a qatch, amelyre, ha mozaik szóként tekintünk, a betűk értelmezése a sporttevékenység immanens tartalmát összegezi, vagyis: Quality Alternative Training Concept for Handball. ...”

Bevezetés

Korunk rohanó világában egyre-másra jelennek meg újabb és újabb sportágak. Ezt a folyamatot mindenki örömmel kíséri figyelemmel, mivel éppúgy az idősebb generáció képviselőire, mint a felnövekvő nemzedékek tagjaira jellemző az a természetes vágy, hogy olyan tevékenységben vegyenek részt lehetőleg minél többször, amelyek újszerűek, s amelyek úttörő módon alakulnak és fejlődnek az ismert idősíkban, nyomot hagyva az utókor számára. Nincsen ez másképpen a sport világában sem, hiszen mindenki szeretne ott lenni, amikor valami új jön létre, vagy egy innováció részese lenni és egészen közelről szemlélni a fejlődést. Jó példa erre egy vadonatúj sportág születésénél történő „bábáskodás”, amikor jelen lehetünk az „újszülött első kísérleteinél, amikor megpróbál „a saját lábára állni és tenni néhány lépést”, vagy miután kilépett a fényre és nagy közönség előtt mutatja meg értékeit és a benne rejlő lehetőségeket. Jelen munkámban egy olyan sporttevékenységet szeretnék bemutatni, melynek útját van szerencsém egy lelkes és eltökélt csapat tagjaként egy ideje egyengetni, s közben a kézilabdázásban szerzett több mint negyed évszázados versenyzői, oktatói, edzői és kutatói tapasztalataimat kamatoztatni. Ez a sporttevékenység a qatch, amelyre, ha mozaik szóként tekintünk, a betűk értelmezése a sporttevékenység immanens tartalmát összegezi, vagyis: Quality Alternative Training Concept for Handball.

A Teqsportokról általánosságban

Talán érdemes onnan kezdeni, hogy a teqsportok egy átfogó elnevezés azokra a sporttevékenységekre, amelyeket Teq asztalon játszanak, s melyek mindegyike valamelyik tradicionális labdajátékhoz-sportághoz köthető. A Teq asztal (és az ezen alapuló sporttevékenységek) egy magyar sportinnováció, mely Gattyán György, Huszár Viktor és Borsányi Gábor nevéhez fűződik (1. kép).

Az asztal története több, mint 20 éves múltra vezethető vissza. Borsányi Gábor már gyerekként sokat lábteniszezett a panelházak között, ping-pong asztalon, majd 2000 nyarán Siófokon egy korábbi Bundesliga, és több akkori NB1-es labdarúgó társaságában ismét előkerült a játék, ahol a labda felpattanása – az asztallap vízszintes síkja miatt – nem volt optimális. (internet 1.) Ezt követően a lehetőség adott volt valami új létrehozására, amihez már csak egy ideális asztalra volt szükség. Az ötlet megfoganása után, később komoly mérnöki, tervezői munka következett a tökéletes sporteszköz kialakítása érdekében, ami után az első prototípusok gyártása 2012-ben kezdődött meg. A kezdeti próbálkozások után, mára letisztult formában, minőségileg tökéletes asztaltípusok állnak rendelkezésre, ahol a praktikusság mellett a külalak is jelentős szerepet kapott, melyet mi sem bizonyít jobban mint, hogy 2015-ben a Teq One, míg 2020-ban a Teq Lite is „Reddot Design” díjat nyert. Előbbi 2015-ben megkapta a Nemzetközi Sportszer és Sportdivat Szakvásár (ISPO) díját az Egészség, Fitness és Szabadidő kategóriában. A komolyabb nemzetközi elismerések közé tartozik még a 2018-as IF Design díj, melyet a Teq Smart a „Termék” kategóriában kapott, illetve ne felejtsük el megemlíteni a 2019-es Magyar Formatervezési Díjat, mellyel itthon is elismerték ezt az asztaltípust. (internet 2.) Ez nem a véletlen műve, hiszen a teqsportok népszerűsítésének, vagyis „eladhatóságának” egyik fontos eleme, hogy a játékokhoz nélkülözhetetlen multifunkcionális asztal, minden igénynek megfeleljen és minden szempontból megállja helyét a hazai és a nemzetközi piacon egyaránt.

A fent leírt előzmények alapján, tehát a lábbal végzett teqballt vehetjük a kiindulópontnak, ha úgy tetszik zászlóshajónak, népszerűsége túlmutat az összes többi sporttevékenységen a „Teq családon” belül. Mivel az alsó végtag általában kevésbé ügyes, mint a felső, így ennek a sportágnak a sikeres űzéséhez ugyan azt gondolnánk, hogy komoly előképzettség szükséges, azonban aki tud legalább hármat dekázni, az alapszinten már tudja a teqballt játszani. A sportág világhódító útja – akárcsak a labdarúgásé – töretlen, nem csoda, hogy többek között például egy olyan fantasztikus ikont tudtak nagykövetként a sportág mellé állítani, mint a brazil Ronaldinho (2. kép).

A teqvoly a röplabda sportág mozgásanyagára épít (3. kép), ahogy a teqpong az asztaliteniszére (4. kép), a teqis pedig több ütős sportágra (5. kép). Ez utóbbi kettőnél közös még, hogy a labdán kívül természetesen még ütőhasználat is szerepel, de szabályrendszereik is elég nagy átfedést mutatnak egymással.

Minden teqsport különböző szintű versenyeket szervez itthon és külföldön egyaránt a kisebb helyi versenyektől kezdve egészen a világbajnokságig. Az első qatch világbajnokságának 2020-ban Magyarország adhatott otthont, ahol a döntőben a Széles László, Zöldy Tamás, Pálos Gábor alkotta trió állhatott fel a dobogó legfelső fokára (6. kép). (internet 3.)

A qatch szabályairól röviden

A qatch a teqsportok egyik különleges képviselője, melynek kialakításához a kézilabdázás technikai-, taktikai- és szabályrendszere adta az alapot. Ez a sporttevékenység több szempontból is eltér a Teq asztalon játszott többi játéktól, kezdve a különleges elnevezésével, hiszen a többivel ellentétben nem szerepel benne a teq kifejezés. Qatch, ha írott formában nem is, kiejtésében és jelentésében kapcsolódik az angol ”catch” kifejezéshez, utalva ezzel a labdával való bánásmód jellegére. Ebben a sporttevékenységben a labdát meg lehet fogni egy vagy két kézzel és viszonylag sokáig (3 másodpercig) kézben is lehet tartani. A labdatartás alatt a szabályok egyébként megengedik azt is, hogy labdával a kézben 3 lépést tegyen a játékos, vagy akár fel is ugorjon vele. Ennek a cselezések és az átjátszások lendületszerzési fázisában van jelentősége. Nagyon lényeges különbség továbbá, hogy egyedül a qatch-ben szerepelnek hárman – hárman mindkét csapatból egyszerre a pályán, ráadásul a két csapat tagjai, kevert formában helyezkednek el mindkét térfélen (7. kép).

Ez azt eredményezi, hogy mindkét oldalon 2–1 elleni játékhelyzetben játszanak a játékosok, s bár az ellenfél megérintése nem megengedett, az ellenfél zavaró tevékenysége fizikailag is folyamatosan jelen van, mely a játékot tovább nehezíti. Ez folyamatos létszámfölényes szituációt jelent a támadóknak, mely bár előnyös számukra, de a jól megszerkesztett, átgondolt és folyamatosan fejlesztés alatt álló szabályok esélyt és lehetőséget biztosítanak a védőknek is a pontszerzésre. A kézilabdázásban a kapura lövéssel a célzás egy relatív nagyobb (2x3m) függőleges síkra történik, ezzel szemben a qatch-ben egy kisebb és döntően vízszintesnek tekinthető sík eltalálása a cél. A játék lényege, hogy a labdát bírtokló támadócsapat, minél több pontot szerezzen az ellenféllel szemben, és minél hamarabb elérjen 12 pontot. A pontszerzésnek különböző alternatívái vannak, ezek később kerülnek ismertetésre. Egy game 12 megnyert pontig tart, egy set-hez két megnyert game szükséges. Az adott esemény verseny kiírásától függően, egy vagy két setnek a megnyerése jelenti a csapat végső győzelmét. (Ökrös és Simon, 2019) A 15x14 méteres játéktéren, az asztal a terület közepén áll, melyet egy speciális vonalrendszer vesz körbe. Az alapvonalak, az asztal rövidebb oldalaival párhuzamosan, attól 2,5 méterre és azzal azonos hosszúságban húzódnak. A középvonal az asztal alatt, a háló vonalában fut, merőlegesen az asztal hosszabb oldalaira. Az oldalvonalakat, az alábbi módon jelöljük ki: a középvonalon, az asztal szélétől 3,5 m-re lévő ponttól egy vonalat húzunk az egyik alapvonal közelebbi végéhez, mely kijelölést elvégzünk az asztal és a térfelek mindkét oldalán. A játék az alapvonal mögül végrehajtott nyitódobással kezdődik, mely átdobott labdának az asztal túlsó felén egyszer le kell pattannia, mielőtt a dobást végrehajtó csapattársa megérinti azt. A labda megérintéséig az ellenfél védőjének az alapvonal mögött kell tartózkodnia. A nyitódobást követően a támadóknak kötelező egy átadást végrehajtaniuk, csak ezt követően játszható át a labda az asztal túlsó felére, viszont a csapattársak közötti átadások száma is limitált, mivel az maximum 3 lehet egy labdabírtokláson belül, utána kísérletet kell tenni a labda átjátszására. Az átjátszásnak az a célja, hogy a labda az asztal túlsó felét érje, majd úgy pattanjon, hogy az ellenfél játékosai utána már ne tudják megfogni azt, vagyis a labda az első asztalra pattanás után hamarabb érjen a talajhoz vagy még egyszer az asztalhoz. Az átjátszásra különböző speciális szabályok érvényesek. Az egyik legfontosabb szabály a talajról történő átjátszásoknál, hogy a dobó játékos mindkét lábának a vonalakon kívül kell maradnia a dobás alatt mindaddig, amíg az ellenfél el nem kapja a labdát vagy pont nem születik a dobásból. Ugyanez vonatkozik a felugrással végrehajtott átjátszásokra is, hiszen a lövés megkezdését a vonalon kívül kell kezdeni és azt követően a játékosnak a vonalon kívül kell talajra érkezni, tehát nem ugorhat be a vonalak által határolt területre. A légidobás jelent kivételt ez alól, amikor is a társtól kapott labdát a lövő játékos a vonalon kívülről felugorva veszi át a levegőben és mielőtt leérkezne dobja át (8. kép).

Csak ebben az egy esetben szabad lövés után a vonalon belül leérkezni, de a leérkezést követően, a nagy lendület miatt, ilyenkor megvan a veszélye annak, hogy a játékos átlép a felező középvonalon, vagy megérinteni az asztalt, mely szabálytalan, így a sikeres dobás ellenére a pontot a másik csapat kapja. (internet 4.) A két támadó a helyzetkialakítás érdekében „szabadon” mozoghat a saját térfelén a vonalakon kívül és belül is. A három lépés és a három másodperc betartása természetesen kötelező, és nem szabad a labdát leütni vagy vezetni, de például szabad passzolni egymásnak pattintva a talajon vagy az asztalon is. A qatch újszerűségét és egyben sokszínűségét többek között az adja, hogy bár egy plexi „háló” választja el egymástól a támadott/ védett felületeket, mindkét oldalon egyaránt szerepelnek támadók és védők. Akárcsak az összes labdajátékban, attól függően, hogy a labdát melyik csapat birtokolja, beszélhetünk támadó és védő térfélről. Hasonlóan a kézilabdázáshoz, itt is a zavaró védő már az akciófelépítésében jelentős akadályozó tényezőnek számít, hiszen egyik fontos feladata a támadók átadásait, s így a minél jobb helyzetkialakítást gátolni. Ugyanakkor az ellenfél lövésénél sáncoló tevékenysége is kiemelhető (9. kép).

A másik típusú védőfeladatot csapattársai végzik el a védőtérfélen, melyre az ellenfél „lövése” és a labda asztalra pattanása után kerül sor. Ez természetesen így nem fedi a teljes igazságot, hiszen már az ellenfél átadásai során és a lövést megelőzően, elővételezve az ellenfél szándékát helyezkednek a játékosok úgy, hogy a labda asztalra pattanása után sikeresen megszerezzék azt. A zavaró védő szabadon bemozoghatja a térfelet, akkor amikor a vele azonos térfélen elhelyezkedő ellenfelei birtokolják a labdát. Tevékenységét akkor kezdheti, miután az ellenfél egyik játékosa megérinti az érkező labdát. Fontos szabály, hogy ennek az érkező labdának az elkapásában nem akadályozhatja a zavaró az ellenfeleit. Mint ahogy korábban említettem, a védőtevékenység az ellenfél passzainak akadályozására, illetve a támadók lövéseinek blokkolására szorítkozik. A védő mindkét tevékenysége közben használhatja a kezeit és a lábait is, így a kézilabda kapus mozgásanyagát is megtalálhatjuk a qatch technikai elemei között. Szabály szerint, amennyiben a védő a labdához hozzáér és ezután a labda minimum kétszer érinti a talajt, vagy a védő megfogja a labdát, pontot kap a védő csapata.

A qatch értékei

A qatch egyik legnagyobb értéke, hogy magába foglalja azokat a természetes mozgásokat és speciális, a kézilabdázásban alkalmazott technikai elemeket, amelyeken a sikeres támadások és védekezések alapulnak. (internet 5.) Ennek az új sporttevékenységnek a támadójátékában a labdanélküli mozgások jelentősége megnő, hiszen a labdával történő mozgások szabadságfoka limitált a labdaleütés hiányában. A helyezkedés, vagyis a támadásba kapcsolódás helyének - időzítésének eltalálása az elővételező képesség igen magasfokú jelenlétét igényli. Amennyiben visszanyúlunk a kézilabdázás támadójátékához, a qatchben előforduló játékhelyzetek kitűnően modellezik a kézilabdában található egyéni és páros kapcsolatokra épülő technikai és taktikai játékelemek halmazát, különösen a „felállt fal”, vagy másnéven a rendezett védelem elleni játék fázisában. Ezek a kézilabda játékból kiragadott szituációk a qatch-et játszóknál is hasonló külső- és belső terhelést jelentenek. (Ökrös, 2020) Ezeket a kis taktikai egységeket nagy előszeretettel alkalmazzuk amúgy a hagyományos kézilabda edzéseken is, gondoljunk csak arra a parciális oktatási módszerre, amikor egy szűkített területen 2–1 elleni játékszituációt gyakoroltatunk a kapuelőtérvonal bármely szakaszán. De ugyanez érvényes a védő tevékenységre is. A qatchben a testi kontaktusok játékból való szándékos kitiltásával, a lábmunkára és a karok labdára irányuló tevékenységére helyeződik a hangsúly, s a „tiszta” – labdaszerzésre irányuló védőmunka domborodik ki. Ebben több értékes tartalmat is találunk, hiszen azoknál, akik a qatch-csel párhuzamosan versenyszerűen kézilabdáznak, a védőjátékuk is fejlődik. Másrészt a qatch-et koedukált formában is lehet játszani, illetve vegyes csapatokban edzeni, hiszen az alkati vagy fizikális különbégek nem jelentenek veszélyt a lányokra nézve. A versenytapasztalataink mindazonáltal negatívak a fiú-lány vegyes csapatok esetében. Mivel az azonos korú, azonos kézilabdás tapasztalattal rendelkező játékosok között, a fiúk teljesítménye minden szempontból felülmúlta a lányokét, így a tétre menő mérkőzések sportértéke nem számottevő. És végül a jelenlegi COVID helyzetben, a világ minden pontján keresik azokat a sporttevékenységeket, aktivitásokat, amelyek a testi érintkezések elkerülésével, a vírus terjedését is akadályozzák, vagy legalább is lassítják, s ezeknek a kritériumoknak a qatch kiválóan megfelel. Felhívnám a figyelmet a játékszabályok automatizált felismerésének és alkalmazásának fontosságára. A szabályok értése és zökkenőmentes alkalmazása nagyban támogatja a technikai elemek végrehajtását és a taktikai döntések gyorsaságát és minőségét. Erre mindig azt a példát szoktam hozni, hogy többször is előfordult már, hogy azok a nem kézilabdás sport instruktorok, akik egy éve játsszák a qatch-et, kevesebbet hibázva, simán megverik azokat a kézilabdázókat, akik igaz először játsszák a játékot, de a kézilabdás előéletük sokkal jelentősebb.

Szakmai meglátások

Nézzünk néhány szakmai megfigyelést, amelyek mind technikailag, mind taktikailag, mind a fizikai képességek terén segítik a qatch minél sikeresebb művelését.

• A játék szabályai úgy lettek megalkotva, hogy minden játékosnak kötelezően kell szerepelnie minden szerepkörben. Ez kiküszöböli azt, hogy a játékosok önkényesen válasszanak maguknak támadó vagy védő szerepet, mivel minden játékosnak egyenlő mértékben kell osztoznia a feladatokon és jártasságot mutatni a támadó és a védő tevékenységben egyaránt. Minél inkább a magasszintű, versenyszerű qatch-ről beszélünk, a különböző szerepek határai elmosódnak, de azért azt látni kell, hogy ki az, aki inkább a támadások előkészítésében játszik sikeresebb szerepet, és ki az, akinek a befejezés a fő profilja.
• A lövések ereje és a labda becsapódásának szöge fontos tényezők, mert a pálya mérete limitált, ezért amely labda úgy pattan (f)el az asztalról, hogy a játékteret elhagyja, az egyből pont a támadóknak.
• A korábban említett légi dobás jelentősége nagy, mert bár nem ér két pontot, mint a strandkézilabdában (internet 6.), általa közelebb és magasabbra lehet ugrani az asztalhoz képest, mely jobb vízszintes és függőleges lövési szöget eredményez a játékosnak. Közelebbről jobban lehet célozni és erősebb becsapódást lehet elérni a labdával. Valamint a levegőben eltöltött idő, szélesebb variálási-cselezési lehetőséget biztosít a lövésben is. A légi dobásra a vonalon kívül bárhonnan lehet ugrani, leérkezés lehet a vonalon belül, de csak a saját térfélen és nem szabad érinteni az asztalt. Ha az egyik támadó előkészíti a labdát légidobásra a társának, és ezen kívül van még átadási lehetősége a csapatnak, a levegőbe felugró társ még dönthet úgy, hogy a vonalon belül leérkezik, és visszaadja a labdát a társának, esetleg ő adja fel a labdát a társának légidobásra.
• A lövések végrehajtásában, a játékosok oldalassága (hogy kinek, melyik a lövő keze) jelentős szerepet játszik. Éppen ezért, akárcsak a hagyományos kézilabdázásnál a balkezes játékosok szerepeltetése itt is kedvező, csak itt éppen fordítva történik: a balkezesnek az esik jobban a kézre, ha baloldalon támad, a jobb kezesnek pedig, ha a jobb oldalon.
• A támadó csapatrész-taktika döntően pozíciótartást igényel, így megfigyeléseink alapján elmondható, hogy a támadások során 80%-ban ily módon próbálnak a csapatok pontot szerezni. Ez főként annak köszönhető, hogy a zavaró védő általában a két támadó közé helyezkedik be féltávon és az átadások megszerzésére koncentrál. Amennyiben a zavaró emberfogás-szerűen közelebb helyezkedik az egyik támadóhoz és követi mindenhova, szélesebb, nagyobb távolságot leküzdő mozgásokat kell alkalmaznia a támadóknak, melyre a pozíció elhagyása, esetleg a helycsere tud megoldásként szolgálni.
• A védő munkát külön kell választanunk, mivel más a velük szemben támasztott igény, ha (zavaró) védőként szerepelnek, vagy ha ketten a másik térfélen fogadják az átjátszást. Védőként az átadási útvonalat kell lezárni, lehetőleg ívelt vagy pattintott átadást engedni a támadóknak, illetve az átjátszás pillanatában blokkolni a labda áthaladását a másik térfélre. Nem titkolt taktikai szándék, hogy a védő játékos a játéknak már ebben a szakaszában pontot szerezen, az ellenfél támadásának leállításával. A másik oldalon a két ellenfél helyezkedésében azt kell kalkulálni, hogy az átjátszásnak milyen lesz a pattanást megelőzően és a pattanást követően a várható útja, szöge, íve, ereje. Ezeket a tényezőket az ellenfél a támadó mozgásából, testhelyzetéből, labda fogásából, a lövő mozdulatból stb. elővételezheti, de sokat számíthat az is, ha a védő ismeri a lövő játékos szokásait, cseleit. A védekezés során az együttműködés színvonala abban látható leginkább, ahogy a játékosok a lehetséges lövési sávokat, távolságokat egymás között felosztják: egyikük a pörgetett, lágy, rövid labdákra számítva az asztalhoz közelebb helyezkedik, míg a másik játékos a keményebb, erősebb, messzebb pattanó labdákra számítva, az asztaltól eltávolodik. (10. kép)

• Mint általában minden labdajátéknál, így a qatch minél sikeresebb űzésében is jelentős szerepet játszanak az antropometriai adatok, különös tekintettel a testmagasságra és a végtagok hosszúságára. Ez természetesen önmagában nem záloga a sikernek, de ha ehhez párosul a láb és a váll dinamikus izomereje, akkor az esélyek növekednek.
• A ruganyosság és a lövő erő ilyen szempontból kiemelendő kondicionális képzési terület, de nem szabad elfelejteni, hogy ezek hasznossága semmit nem ér, ha közben nem fordítunk figyelmet a hozzájuk tartozó koordinációs képességek fejlesztésére.
• A koordinációs képességek közül nagyon fontos a kineztézis, a téri tájékozódás és a dinamikus egyensúlyozás, mert folyamatos, többszempontú viszonyítással kell a mozgását szabályoznia a játékosnak egyaránt támadásban és védekezésben. (Dubecz, 2009) Az átadások időzítésénél, pontosságánál a finommotoros egységek bekapcsolása kerül előtérbe, az átjátszások alkalmával pedig az erőátvitel optimális létrehozását, a dobások kinematikai láncának pontos végrehajtása biztosítja, az egymás után bekapcsolódó motoros egységek aktivizálásával.
• A szerepkörök kialakulását a szabályok egyelőre pontosan szabályozzák, de a játék során a gyakorlat hamar választ ad arra, hogy csapaton belül ki-milyen tevékenységben erős. Ez a taktika alapja, hiszen, ha az aktuális támadó párosból tudom, hogy ki a jobb befejező, a védő taktikában a zavaró tevékenységet is ehhez tudom tervezni.
• A versenyzők felkészítése ugyanolyan körültekintő és átfogó edzésmunkát igényel, mint minden más sportágban. Nem ejtettünk még szót a mentális és pszichikai képességek fontosságáról, de hangsúlyozom, hogy a teljesítőképes tudás elérése sportág független. Ilyenkor mindig Nagykáldi Csaba professzor úr szavai csengenek a fülembe, aki a versenyzőt egy háromlábú székhez hasonlította, ahol az egyik láb a „szakmai” pillér (technika, taktika), a második a „kondicionális” pillér és a harmadik a „pszichés tulajdonságok” lába. Bármelyik kettő stabil lehet, de a harmadik nélkül minden „szék” felborul és használhatatlanná válik. (Nagykáldi, 1998)

Zárszó

Mint az rövid cikkemből is kiderült, a qatchnek van múltja, jelene, de a jövőjével kapcsolatban felmerülnek kérdések. A tényekre szorítkozva megállapítható, hogy egy remek, innovatív labdajátékról van szó, amely kiválóan alkalmas a kézilabdázás (mint alapsportág) edzésmódszereibe beépítve fejleszteni azt, de megvan az esélye annak is, hogy akár önálló életet élve, minőségi versenysporttá érjen. Bárhogy is alakul „sorsa”, véleményem szerint az egyetemes sportkultúrában letette névjegyét, mely remélhetőleg csak a kezdet. Fejlődését figyelemmel kíséri az Európai Kézilabda Szövetség is. Megtisztelő volt, hogy 2019-ben Kölnben az EHF tudományos konferenciáján adhattam számot a qatch-ben végzett addigi kutatásainkról. (Ökrös, 2020) Jelenleg is folynak vizsgálatok, melyek a mérkőzésteljesítmények technikai és taktikai aspektusait helyezik megfigyelés alá. A sporttevékenység terjeszkedése számos fronton zajlik, több éve a Testnevelési Egyetem által indított alap és mester szakok képzési programjában is szerepel külön tantárgyként. Örömmel tájékoztatok mindenkit, hogy a qatch strandon (homokban) űzött változata is egyre nagyobb népszerűségnek örvend, így a strandsportok kedvelői számára is egy új opciót kínál a strand qatch (11. kép).

Felhasznált irodalom

• Dubecz, J. (2009): Általános edzéselmélet és módszertan. Rectus Kiadó, Budapest, 274 o.
• Nagykáldi, Cs. (1998): A sport és testnevelés pszichológiai alapjai. Computer Arts Kiadó, Budapest, 209 o.
• Ökrös, Cs. (2020): Load parameters associated with qatch matches using microsensor technology. In: „Handball for Life”. 5th EHF Scientific Conference, 2019. 65-70.p
• Ökrös, Cs.; Simon, B. (2019): Egy új sportág, mely készen áll meghódítani a világot. 49. Mozgásbiológiai Konferencia. Budapest, november 21-22. Abstract 44.o

Internetes hivatkozások

1. https://jatekoskijaro.blog.hu/2018/04/09/borsanyi_gabor_a_teqball-sikertortenet_es_ami_mogotte_ van (Letöltés dátuma: 2021.01.19.)

2. https://www.teqball.com/ (Letöltés dátuma: 2021.01.19.)

3. https://www.nemzetisport.hu/egyeb_ egyeni/qatch-magyarorszag-nyerte-azelso-vilagbajnoksagot-2745507 (Letöltés dátuma: 2021.01.19.)

4. https://www.qatch.org/qatch/rules (Letöltés dátuma: 2021.01.19.)

5. https://www.youtube.com/ watch?v=orqlATu5jOs (Letöltés dátuma: 2021.01.19.)

6. https://www.somkezi.hu/files/Strandkzi-Szablyknyv.pdf (Letöltés dátuma: 2021.01.19.)